elvesztettem az órám, sajnos nincs idöm mostanában

 
hosszú
klapantius :: 15:57 :: ::

 

na, most meg azt mondom, hogy nem kell minden szart megenni... csak hogy meglegyen a folytatólagosság.

egyébként azért sikerül megtörnöm a viszonylagos békét és nyugalmat, de legalábbis a blogomat illető csendet, mert megint megnéztem Oliver Stone 1991-ben bemutatott The Doors c. filmjét. 91 óta most láttam először, ezzel együtt immár másodszor. Milyen érdekes, szintén az előző bejegyzésemhez kapcsolódik, hogy amikor először láttam ezt a filmet, velem volt egy kedves lány, aki később azt mondta nekem, hogy önző vagyok, és akkor pont azt gondoltam, hogy ezt nem gondoltam volna, de végülis nem nehéz belátni, hogy igaza van. Namost én nem mondom azt, hogy nem vagyok sem önző, sem pedig a korábbiakban megemlített mások által feltárt hibáim ne lennének, de érdekes, hogy én ezeket nem így látom. Azóta, hogy mondták, persze igen, mert direkt figyelem és elemzem magamat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt majdnem mindenkivel, de legalábbis sokmindenkivel meg lehet csinálni. És ezen az alapon szarok rá.

Szóval a Doors film. Szerintem nagyon jól sikerült, rám mindenesetre elég nagy hatással van. Morrison élete és eszméi... Érdekes ez. Nagyon szeretem a zenéjüket is. Volt egy másik lány, akiről valamikor kiderült, hogy ő engem úgy azonosít, hogy az a srác, aki doors-t hallgat. Nagyon hízelgő. És tényleg néha doorst hallgatok. Meg mostanában nagyon gyakran pink floyd-ot és persze led zeppelin-t. Back to the roots, hehe. Azért vannak új kedvenceim is. Szülinapomra pl. koncertjegyet kapok a Sebő 60. szülinapi koncertjére. Fellépnek többek között Palya Bea és Sebestyén Márta. Hát az egy szép este lesz!

Ma ilyen szófosásom van. Gondolhatja aki figyelgeti ezt a blogot, mert látja, hogy mostanában milyen szuper post-jaim vannak :-). Még nem is említettem a mai nagy fejreállásomat, amikor egyszercsak arra a vágányra tévedtem gondolatilag, amelyiken a végállomás az volt, hogy ki kellett jelentenem: a természet ott cseszte el, hogy nincs az embernek egyetlen forgó alkatrésze sem. Aztán kénytelen voltam elmagyarázni, mert furcsán néztek rám. Mondom, egyfolytában olyan szerkezeteket gyártunk, amikben forgó alkatrészek vannak: ez az egész a fúrógépről jutott eszembe, de aztán ott a sok holmi, aminek kereke van, a szerszámaink hatalmas része, és egyáltalán, mióta az elektromotort feltalálták, azóta nagyon sok minden (de előtte is). Milyen hatékony lehetne az ember, ha a csuklója pl. ilyen forgós lenne.

Aztán láttam ma szép felhőket is...

Egyébként oké vagyok, nem szedtem be semmit és nem is ittam. Megszállt az ihlet. Vagy mi. Ki tudja mennyi időre kell beérni ezzel.

klapantius :: 22:47 :: ::

 
személyes történelem?

arra vagyok kíványcsi, hogy ez a mai nap mennyire lesz meghatározó az életemben.

Az van, hogy valaki megmutatta nekem, hogy mik a hiányaim. Érdekes volt, mert nem gondoltam, hogy ezek a hiányaim, de nem okoz nehézséget belátni, hogy valóban igaza van. Ejnye... Nem aszondom, hogy bánt, hanem azt, hogy elgondolkodtat.

klapantius :: 17:41 :: ::

 
teve

naaaagy nap ez a mai, bevezettem hozzánk a tévét, éspediglen sajátkezűleg. Enyhítő körülményként kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy nevelő szándékkal tettem. Neeeem, nem a rossz pélára gondolok, hanem arra, hogy a parabola antennát az astra műholdra irányítottam, amiről szinte kizárólag német adások jönnek. Így aztán ha a gyerekeknek nagy tévézhetnéjük támad, nézhetik a kika nevű adó, a gyermek szellemi fejlődését hátrányosan nem befolyásoló műsorait. Na ja, azért azt, hogy "hátrányosan nem befolyásoló" csak úgy szabad érteni, hogy nem annyira befolyásoló, mert szerintem a tévé az métely, amely elveszi az ember tudatosságát, kész gondlatokat közvetít, és passzivitása már-már aggresszívnek mondható a tekintetben, hogy a nézőnek nincsen hatalmában ezeket a gondolatokat felülbírálni és ezáltal a műsort alakítani - esetleg kikapcsolhatja. Ha nem vigyázol egyszercsak nyakadba szakad egy nagy halom hülyeség teljesen elmaszkírozva, kerülőúton, tán sosem veszed majd észre, de hidd el, így befolyásolják az ízlésedet, a döntési mechanizmusaidat, a személyiségedet. Nyelvtanulásnak mindenesetre jó, ha kész vagy arra, hogy utána elmagyarázd és helyre tedd a dolgokat, amit a gyerek nyakába zúdítottak közben :-)

klapantius :: 21:32 :: ::

 
mai bölcsesség

Előbb kutyád legyen, csak aztán vállalj gyereket, ha látod, hogy a kutyát meg tudod nevelni.

Napersze ez egy olyan mély bölcssség :-), hogy ki kell fejteni. Kutyát jól nevelni az nem csak tudomány, művészet is. Sok türelem kell hozzá. Előre kell gondolkozni, hogy minek mi lesz a hatása, és az hogyan viszonyul az elérni kívánt célhoz. Jól akkor csinálod, ha nem kell erőszakot alkalmaznod. Kell hozzá bizalom is, hogy ne félj engedni a kutyát, hogy ő is gondolkozzon, ne csak igazodjon az irányításodhoz. Hogy szabadon merd engedni, és hogy ne kelljen félned attól, hogy elveszíted. És művészet, mert kell hozzá intuíció és alkotó képzelet. Hogy mit hozol ki belőle, mire tanítod meg, milyenné formálod, ezt neked kell eldöntened, és következetesen végigvinned.

És ha lesz egy jól nevelt kutyád, akkor az a kisgyereknek is jobb lesz. Sokkal jobb, mintha akár lenne egy jól nevelt kisgyereked és akkor jönne egy kiskutya.

Egyébként nem vonok párhuzamot a gyerekenevelés és a kutyanevelés között. Mások a módszerek, mások a célok, és más az alany.

klapantius :: 10:30 :: ::

 
mámegint

most akkor megint úgy lesz, ahogy már rég volt: bejegyzek, mert már csak a hallgatással eltelt idő okán is van mit eleget. Mik mennek:

- vége a nyárnak, amikor - sulibahurcolandó csemete híjján - lehetett hatra menni a melóba, de ami még jobb, lehetett háromkor hazamenni

- családka köszöni jól van, mindenki csinálgatja ami neki soron van: Enikő immár heti öt alkalmmal edz, de ez nincs ellenére, sőt élvezi; Panci is nagyon ügyes, akármit is próbál, de semmit nem próbál elég következetesen - ő már csak ilyen; Lizike csúcs, jön-megy, tesz-vesz, eszméletlen szövegei vannak, mindenki imádja, és ezt még a tesói se veszik zokon; Ágika meg adja alájuk a zenét :-)

- a meló az jó, érdekes, de lehetne több a lé, ezért bontakoztatok most egy kis mellékest. Remélem bejön, mert akkor az elég sokmindent meg fog oldani.

- Wolfika még egy érdekes pofa, mert nagyon okos, és értelmes, már egy csomó mindent megtanítottam neki - mert ki ha nem én -, csak azt nem sikerült még elérnem, hogy én legyek nála az atyaúristen, ezért aztán néha úgy gondolja, hogy módjában áll megmakacsoni magát, és akkor én először kétségbe esem, aztán megsértődöm, végül pedig jól "megtépem" szegényt, hogy tanuljon már egy kis jómodort.

na ilyenek mennek

klapantius :: 10:08 :: ::

 
rock a Jóisten valószínűleg csak egy-két évtizedet adott az emberiségnek, hogy megalkossa a rockzenét. Szerintem a 60-as, 70-es éveket. Azért gondolom, mert korábban ugye nem, utána meg akárhogy is figyelek, a manapság induló zenekarok között már nem veszek észre olyan kvalitásokat, mint amilyennel mondjuk a Deep Purple vagy a Led Zeppelin bírtak. De ne feledkezzünk el a Jethro Tull-ról meg a Pink Floyd-ról sem, és még egy csomó másikról sem. Mindenesetre amikor ezek összeültek 2-3 napos, max. egy hetes session-re, akkor született egy lemez, az esetek többségében olyan, hogy azután még ma is megnyaljuk mindkét fülünket.
klapantius :: 12:02 :: ::

 
informatikus

na, most elkapjuk!

Épp az előbb például arra gondoltam, hogy milyen poén lesz majd egyszer a jövőben, amikor majd nem lesznek az informatikusok asztalhoz és irodához kötve, mert még számítógépet sem kell magukkal cipelniük mindenhova, hanem mondjuk egy szemüvegnek látszó tárgy és egy mikrofon vagy egy kesztyű útján kapcsolatot tudnak majd tartani a munkahelyükkel. Hát akkor majd lehet az erdőben, parkban sétálgatva vagy a napon heverészve programozni. Oké, olyat biztos nem lehet majd csinálni meló közben, ami elvonja a figyelmet a munkától ill. amitől elvonja a figyelmet a munka, tehát nem lehet majd nyugodtan olvasgatni, autót vezetni, kerékpározni, teniszezni, vagy bevásárolni, de ha már csak pihenni lehet közben, az is nagy királyság lesz. Vajon megérem-e?

klapantius :: 08:26 :: ::

 
most akkor mi van az van, hogy olyan igazi naplóféle bloghoz valahogy egyre inkább nincs kedvem. minek írogassam le, hogy mi történt velem ma, tegnap, stb? A gondolataimat lenne értelme leírni, de azok meg úgy ki/be járkálnak a fejemből/-be. Pedig néha még én is csodálkozom, hogy már megint mit bírtam gondolni! aztán rájövök, hogy mások is hasonlókat bírnak gondolni, sőt még másféléket is, úgyhogy megint nem érzem nagyon fontosnak, hogy pont én rögzítsem a saját hülyeségemet teljesen hétköznapi módon, semmi plusszt fel nem mutatva. úgy hogy most ezért van itt ilyen "kis" adásszünet. csók
klapantius :: 14:55 :: ::

 
hawai - kerítés

éljen a nyaralás - épül a kerítés.

na, erről ennyit...

klapantius :: 17:54 :: ::

 
koncert

 

tegnap nagyon fincsi kis koncerten voltunk. Népzene a javából. Három - nem is: négy - ilyen díva kiáll, mint Palya Bea - személyes kedvencem -, Szalóki Ági, Herczku Ágnes és a kicsit talán (még) kevésbé ismert Bognár Szilvia és együtt énekelnek. A szőr ágaskodott néha a karomon, olyan szépen... Mert olyat már hallottunk, hogy megy a szép dal, és akkor az egyik szólam alátercel a másiknak, és akkor az szép, de ez nem az volt, nem tercelés és nem szép, hanem ez valami más volt és gyönyörű volt. Ez inkább olyan volt... Hát ehhez nekem nincsen fogalmazókám. Egy ilyen őserő bontakozott ki, és annak erőterében fürödtünk és tényleg úgy érzem, hogy megtisztulás volt ez, megmutatták nekem valaminek a lényegét, és ettől mindent, de legalábbis sokmindent másként értékelek. (Az ilyesmire szokta volt mondani a legendabeli RB kapitány, hogy penge. Nem hal, penge.)

klapantius :: 22:34 :: ::

 
Wolfi

Hadd mutassam be Wolfi kutyát:

mostantól kezdve  - egyébként nem is, mert már vagy három hete - a mi kutyánk kölke. Pedig eddig nem is volt kutyánk, csak macskánk, de mostmár van, és még sajnos nem illeszkedett be, és ezért okoz egy-két (száz) bosszúságot - csak úgy szakadnak a nadrágok, csak úgy kókadnak a letiport és megrágott virágok - de már jó úton van a megtérésbe, hogynemondjam az erő világos oldala felé... Egy világos meg egy oldalas, előbbit inkább hidegen utóbbit pedig lehetőleg egyenesen a grillről, ha kérhetem.

klapantius :: 21:33 :: ::

 

úgy alakul, hogy szerintem mától egy kicsit több csiga lesz a szomszéd kertjében. A jog az ő oldalán áll, de a csigákat én tanítom repülni :-)

klapantius :: 00:21 :: ::

 

mára két igazság, egy szomorú és egy örök:

• nem az az igazán rossz, amikor rájössz, hogy a többiek gyarlók, hanem amikor rájössz, hogy saját magad is az vagy.
• a Lemon Song a rocktörténelem egyik legjobb száma. Szerintem. Azok a basszusfutamok...

klapantius :: 15:05 :: ::

 
na, ez most érdekes lesz. mindjárt előadom 6-8 projektvezetőnek plusz a részlegvezetőnek, hogy mivel is töltöm a munkaidőmet...
klapantius :: 13:44 :: ::

 

Kék

klapantius :: 22:26 :: ::

 

na, akkorát haladtunk, hogy az már bejegyzést igényel: hétvégén két napon át hajtottam magamat halálra, hogy kipakoljam a kert hátsó részét. Tömény macskahúgyban és mindent ellepő pókhálóban gázolva heroikus küzdelem árán kiürítettem a sufnikomplexumot, de anniyra, hogy annak csak a falai maradtak meg hétfő reggelre. Hála Öcsémnek jött is a kis bobcat, meg egy hatalmas dömper 8-10 m³ földdel (ez utóbbiért pedig hála apukámnak). Délutánra eltűnt a föld az utcáról, és aki nem látta előtte, az a kertben sem veszi észre. Most néz ki normálisan. A sufni helyén pedig csak egy nagy téglahalom áll. Nem mintha olyan nagy szükségem lenne bontott téglára, de így is alaposan alulbecsültem az elszállítandó szemétt és sitt mennyiségét, gyönge háromyszor annyi lett, amennyre eredetileg számítottam.
Tegnap pihenésképpen otthon maradtam mégegy napot, de estére megint úgy éreztem magmat, mint akit egy 300 méteres technikai hibás bungee jumping gyakorlat után pont egy úthengernek kellett elütnie. Viszont cserébe megcsináltam végre a műhelysarkom polcait, ami ugyan újabb komoly rendezkedések lehetőségeit vonja maga után, de most legalább van hely, lehet pakolni.

Még jó, hogy ülőmunkát végzek, és csak az ujjaimat kell mozgatnom, így ma a munkahelyen kipihenhetem a hosszú hétvége viszontagságait.

klapantius :: 10:17 :: ::

 

új hírem van: már nem csak a blogírásról, de szinte a blogolvasásról is leszoktam. az elmúlt egy hétben egy sort sem. és pedig nem azért, mert nem érdekel, hogy mi a helyzet a kedvenceimmel, hanem azért, mert egyszerűen úgy tele van az én kis életem, olyan kerek, hogy nem jut időm melléktevékenykedni.

Kaptam egy nagyon érdekes munkát. Hosszú, nagyon hosszú ideje most jött el végre az, hogy szó szerint belefeledkezem a melóba, az alkotásba. Élvezem, hogy a kezem alatt formázódik, alakul valami. Hajlítgatom, gyömöszölöm, és egyre inkább olyan lesz, amilyennek szeretném. Szuper.

Ehhez képes még mindig megvan a családom, vannak jóbarátaim, és mindennapi gondjaim. Úgyhogy bármennyire is szeretném, de egy ideje nem tudom napi szinten, hogy mi van Pokróccal, Fang-gal, Blue-val, Ka-val, hogy csak a legkedvesebbeket említsem, és fogalmam sincs arról sem, hogy Tomcat merrefele keveri a szart :-). Gondolom, hogy jön még kutyára teherautó, úgyhogy lécci írjatok csak tovább drágaságaim, mert bizonyosan lesznek majd valamikor kedvben szűkösebb napjaim, amikor kihúzhattok majd a csávából egyszerűen azzal, hogy behozom majd a lemaradásomat. Szóval csak legyen mit behoznom.

Na jó, azért ne legyek olyan önző, de most (is) csak címszavakban:

• akupunktúrára járok és segít (ekcéma)
• itt a tavasz és lehet mocorogni a kertben. nagy tervek vannak, de még nem tudom, hogy hogyan fogom véghezvinni őket.
• húsvétkor jönnek a német haverok. csak az egyik család, de már így is nagy az öröm
• Enikőnek bejön az új suli, javul a teljesítménye az edzésen is. Volt itt egy kis megrettenős sztori a szaltóugrás kapcsán, de leküzdöttük.
• Lizi kezdeget beszélni. Már nem csak azt az egy-két régebb óta bejáratott szavát ismételgeti, de egyre gyakrabban utánunk mondja a többit is. Nagyon édes, erre nincs más kifejezés.

klapantius :: 23:44 :: ::

 

még csak kilenc óra, de annyira szar napom van, hogy azt meg kell örökíteni.

reggel köhögve és fájdalmas torokkal ébredtem, de nem az órámra, hanem az optimális időpont után 20 perccel Lizi szokásos bömbölésére. Reggeli extra: hólapátolás. Közben majdnem kitörtem a nyakam a lefagyott garázsfelhajtón. Indulás otthonról a rendes indulási idő után, pedig az tekintettel útviszonyokra,inkább  jóval előtte szerettem volna. Első sarok után vissza Enikő uzsonnás dobozáért. Útközben kifogyott a víz az ablakmosóból, a törlő onnantól kezdve maszatolóvá lépett elő. Akkor most vegyek egy üveggel, mikor otthon amúgy ott áll még pár liter higítható? Munkahelyre érve a mélygarázsban parkoló autóban felejtettem a telefont. Amikor lementem érte, akkor a -2. szinten jutott eszembe, hogy a kulcsot pedig fennthagytam a kabátomban. Addigra persze a kódolt záras ajtó is bezáródott mögöttem, csak hogy vehessem elő a belépőkártyámat. Az előbb hívott Ágika, hogy a tárcám meg nála van. Nem lenne (nagy) baj, de utálom utolsó pillanatban az utolsók között befizetni az edzéspénzt.

Mondom, még csak kilenc múlt. Tekintsünk optimistán a jövőbe: talán túlélem ezt a napot.

klapantius :: 09:13 :: ::

 

ennek így nincs értelme.

csak mondom.

most szépen hivatalosan fölfüggesztem klapantius blogját, aztán majd ha egyenesbe jövök és olyan szépen fogok tudni írni mint a Ficsku vagy a Vámos, akkor majd megint jövök. Akkor lesz értelme. Addig meg majd kérdez akit érdekli, hogy mi van velem, meg Enikővel meg a többiekkel. Valahogy nem sikerült itt eddig azt megfogalmaznom, amit pedig igazán meg szerettem volna. Most a cél a nyugalom, az összhang vagy hogy hívják, hogynemondjam a nirvána. Azt azért nem mondom.

Azt' majd jövök.

klapantius :: 13:53 :: ::