elvesztettem az órám, sajnos nincs idöm mostanában

 

jajj, haladjunk már ezzel is, olyan régen nem írtam ide semmit, pedig semmi sem történik. ill. semmi olyasmi, ami bárki mással ne történne meg. mert ugye ki ne karambolozna egy jót(?) például, és ki ne járna úgy az OTP-nél, hogy jóljár - másik például. Az már talán ritkább, hogy valaki a barátjával tuti kis fürdőszobabútort építsen, de annyira ezért nem, hiszen vannak például olyanok, akiknek ez a foglalkozásuk, mások pedig, akiknek a hobbijuk. Bár én is ez utóbbiak közé tartoznék. Na de nem lehet mindent egyszerre. (Ez az egyik kedvenc mondásom.)

Szóval a puszta történések okán nem látom, hogy írnom kéne. Vegyük talán - másik kedvenc mondásom nyomány - a dolgokat összeségükben, mert úgy kell a dolgokat vizsgálni: összességükben. De ne vegyük, mert egyrészt ebből se sülne ki semmi érdekes, másrészt meg éppen incs hozzá semmi kedvem :-)

Akkor erről ennyit, majd máskor talán....

klapantius :: 14:51 :: ::

 
na, a mai napról is lehetne beszélni: havazott mint állat, mentünk dombra, de nem csúszott, viszont fáztunk mint állat, ezért aztán inkább mentünk haza, volt lazannya, meg barkácsolás. nagyon szép lett a polc. volt közben copy con is, mert az jó. nagyon jó.

klapantius :: 00:39 :: ::

 
ezek a borblogok annyira sikeresek, hogy mostmár én is csak ilyet írok :-)
karácsonyra beesett egy kis egri muskotály, meg egy kis bikavér, de a muskotály máris a múlté. Jó kis muskotály volt.
Én ugyan nem értek hozzá, de szerintem a jó bor nem (csak) annak a függvénye, hogy ki csinálta, mikor, hogyan, és milyen szőlőből, hanem legalább ennyire azé is, hogy ki segít meginni. uff (moftmá uffá te, jó?!)

klapantius :: 20:44 :: ::

 
az jutott eszembe, hogy a következő jégkorszak egy számítógép lefagyásával fog kezdődni...
klapantius :: 08:44 :: ::

 
szerintem én már nagyon szeretném, ha jönne valaki és segítene meginni ezt az egy-két üveg jó kis vörösbort mielőtt rámsavanyodik. van würzburgi domina és van valami kaliforniai cabernet sauvignon. jelentkezéseket a szerkesztőségbe.

klapantius :: 22:25 :: ::

 

a zene mint tudatmódosító.

a fülesből éppen az Alle Jahre wieder dől a döglöttgatyóéktól - az a szipákolós. nem esett nehezemre a zene tudatmódosító hatására asszociálni, és ennek kapcsán azonnali hatállyal mindenkire vonatkozólag elrendelem az Imagine meghallgatását minden egyes autóbaülés előtt. Ma amúgy is aktuális a nóta (I-M-J-L).

klapantius :: 13:49 :: ::

 

najovanjovan, idepingalom, hogy mik mennek mostanaban, mert innen is onnan is hianyoljak közírói - hehe - munkásságom utóbbi időben kimaradozó gyöngyszemeit.

hát mik? a melóhelyen pl. olyan jó melóm van, hogy szinte nehezemre esik abbahagyni amikor el kell mennem délutánonként. Én ugye ilyen kis tesztelőcske lettem. Namost, ez sem olyan egyszerű ám, mert ki lett találva, hogy a teszteket automatizálni kell, mert olyan unalmas őket mindig kézzel végigcsinálni. Ehhez egy bizonyos kommunikációs képességre van szükség a tesztelendő program és a tesztelő algoritmust lefuttató cucc között, ami végülis egérkattintásokat szimulál. Ezt a kommunikációt megvalósítandó születőben van egy megoldás, amit azonban szintén tesztelni kell. :-) És hogyan? Hát egy újabb programmal. Na ezt írogatom én mostanában. A kollégám valahol a házban megcsinálja mondjuk a nyomógombok kelezelését, úgyismint vizsgálni, hogy létezik-e egy adott gomb, klikkelhető-e, stb., aztán klikkelés, én meg beleíroma programomba ezeknek a funkcióknak a tesztelését. Mindenféle szituációkat teremtek és ezekben használom az előbb említett funkciókat. Ez a meló nekem nagyon tetszik.

Aztán mi van még? Hát Enikő! Ő mindig ad valami kis pluszt. :-) Volt neki háziversenye is, de az csak arról szólt, hogy mindenki dobogós lehessen, így ő pl. első lett. A legújabb kéthónapos értékelés alapján is ő a szakosztály legjobbja a saját korcsoportjában. Viszont a sulit nagyon nem szereti, mert dögunalom, és van néhány nagyon rossz gyerek az osztálytársai között. Ez utóbb meglátszik nem csak a hangulatán - bár már az is elég ok lenne az aggodalomra - de a dolgokhoz való általános hozzáállásán is: nem törekszik igényességre, fásult, kedvetlen, semmit sem kezd el szívesen, főleg nem a hétköznapokat Ez bizony nem vezet jóra, itt nem lehet már abban bízni, hogy az idő majd mindent megold, mert erősen kétlem, hogy az egy jó megoldás lesz, úgyhogy elhatároztuk, hogy keresünk egy másik iskolát. Találtunk is. Voltunk beszélgetni az igazgatónál, aki úgy fogadott, hogy "hát persze, hogy átvesszük a kislányt, és az Isten tartsa meg a másik iskola 'jó' szokását, mert mi az utóbbi időkben belőlük élünk" - értve ez alatt, hogy a jobb tanulók mind átigazolnak onnan. Enikő tegnap ki is próbálta az új sulit, ahol jópár sporttársa rögtön osztálytársa is lesz neki, és felvillanyozódva jött haza. Nagyon tetszett neki a próbanap, és izgatottan várja a második félévet, amikor már minden nap oda mehet. Arra tehát már bizonyosan jó lesz ez a váltás, hogy pozitív attitűdöt alakítson ki benne, és így kezdhesse újra az iskolát - úgy értem az újat. Kiugrik ebből a mostani rossz állapotából, és esélye lesz neki, hogy ne essen vissza bele.

Van Panci is. Neki most tánctanfolyamot keresünk. Nem egyszerű történet. Mindenütt azt mondják, hogy négyéveseknek nem lehet jönni, csak legkorábban öt éveseknek. Marhaság, hát az számít, hogy tehetséges-e?!

Lizi is van, és édes. Ő a legszófogadóbb gyermekem. Ha hívom idejön, ha megkérem valami apróságra (vidd oda, csukd be, kérem) akkor megcsinálja, közben azért próbálgatja, hogy meddig ellenkezhet, de nagyon jól érzi a határt. Annyira jóban vagyunk, hogy néhány napja esténként már én altatom el. Tíz perc, és jöhetek ki a szobából.

Ágika is van. Köszöni jól van, csinálja a rendet, próbál úrrá lenni a káoszon. Sikerül is neki, de bútorok hiányában ez nem olyan egyszerű. Közben megküzd a túl közel került rokonok eddig ismeretlen be(le)szólásainak áradatával, vélt vagy valós elvárásaikkal és egyéb társas megnyilvánulásaikkal.

Van még Mióka cica, aki köszöni meggyógyult, de lehet, hogy összetöröm, mert mindig felmegy az emeletre és/vagy a kanapéra. Jókat szokott játszani, azt jó nézni.

na csókolom!

klapantius :: 12:19 :: ::

 

na, nesze egy kis összefoglaló a hétvégéről:

1500km; 6-8 cd végighallgatása (némelyiket többször is); vagy két tucat jóbarát - a barátságok mélyebbek tudnak lenni mint azt az ember remélni merné; 15. helyezés egy végigdrukkolt nap végén, tanulságok levonása, párhuzamok felismerése a fénysebességel való utazás és a hóviharban kocsikázás között, a frank sörök még mindig jók, hatalmas elfáradás, boldog hazaérkezés, kályhába befűtés, mert az jó.

közben a macska is meggyógyult, és most úgy viselkedik, mint egy macska, nem pedig úgy, mint egy vernyogó büdös felmosórongy.

klapantius :: 15:55 :: ::

 
ez az evolúció: a tegnapi menet után a mai - egyébként szokásos, de számomra eleddig nem kielégítő - rákosliget-ferencváros viszonylatban megtett 50 perces futamidő vége felé azt találtam mondani, hogy "egész emberi". már korábban is kaptam magamat ilyen jellegű változáson. ez most alkalmazkodás vagy megalkuvás? ha önkritikát gyakorlok, akkor biztosan megalkuvás - rááadásul abban az értelemben, hogy én ezen már nem tudok, sőt nem is akarok (többet) változtatni. ha viszont túlélni akarok, akkor alkalmazkodás - azt mondom, hogy én megtettem a magamét, amikor hetekig keresgélve és próbálgatva megtaláltam, felfedeztem azokat az útvonalakat és lehetőségeket, amikből minden reggel ki tudom választani azt, ami szerintem épp a leghatásosabb lesz. akár így, akár úgy, a vége ugyanaz.
klapantius :: 08:31 :: ::

 

hánynom kell ettől a budapesti közlekedéstől. reggel 6:45-kor indultunk el a XVII kerületből, be a ferencvárosba, és rutinos versenyzőként már az első jelentősebb akadálynál alternatív útvonalra térve szerzett enyhe magabiztosságunk 7:45-re végképp elpárolgott - akkor metróra szálltunk, de a késés már nem volt kivédhető. közben - és azóta is - azon godolkodtam kétségbe esve, hogy vajon hol van ez elrontva? nem vagyok elég okos a válaszhoz. akkor inkább azon kellene töprengenem, hogy meddig tűröm, meddig leszek képes elviselni ezt. már a kérdés felvetődése is azt jelzi, hogy nem sokáig. kiváncsi vagyok, hogy mi lesz, mert most még nem tudom.

a hétvége sokkal jobb volt. szombaton volt kályha mellett üldögéléssel egybekötött szuper palacsintaparti, vasárnap meg sok-sok meló. én a magam részéről délelőtt fél tízkor kimentem a kertbe dolgozni, és - a rövid, de annál finomabb ebédet nem számítva - délután öt óra tájban csakis a sötétségtől hajtva mentem be ismét. ez azonban nem jelentette azt, hogy aznap már nem tettem semmit.

a macska köszöni jobban van, de még mindig fosik, ezért száműztem őt a pincébe. furcsa módon ez kapcsolatunk elmélyüléséhez vezetett. ujjongva köszönt amikor csak meglát, ha pedig felengedem a lakásba, akkor egy ideig egész kultúráltan viselkedik. aztán persze minden összecsinál, ezzel jelezve, hogy jóindulatom megint átlépte az ésszerűség határait. na ja.

most pedig aggódás veszi kezdetét, mert lehet, hogy Enikő is elkapta a mostanában nagyon divatos hasmenős-hányós betegséget. Amúgy sem kívánom neki, de ez a hét tökéletesen alkalmatlan az ilyesmire.

mindezeket egybefoglalva, azt kell mondjam, hogy nagyon szarul kezdődik ez a hét. ennél már az sem lenne szarabb, ha hirtelen kirúgnának, mert az legalább megoldana egy-két problémát. vagy ha elszállna ez a poszt... de már az sem érdekelne...

klapantius :: 09:37 :: ::

 

na, meglátszik, hogy az utóbbi napokban egy kicsit nyugisabb lett a melóm, mert kínomban már megint ide írogatok :-)

ez most vagy a női praktika része, vagy csak rémeket láttam, de egyelőre legalábbis be kell lássam, hogy a macsek nem túrt ki a vacsoraasztal mellől. amikor hazaértem a helyén heverészett. aztán később többször is a helyén heverészett, a székemet pedig hanyagolta. remélem ennyiben maradunk. én leszek a legboldogabb, ha így derül ki, hogy nem vagyok tévedhetetlen.

klapantius :: 09:18 :: ::

 

gyermekeink legnagyobb örömére növesztettünk magunknak egy macskát. Foltos és folyton beszarik. Azonkívül jól össze lehet veszni rajta, hogy kinek az ölébe rondítson a következő körben. Mindezt tetézendő még nőnemű is, ami ugye az én amúgy is erőteljes kisebbségi helyzetemet tovább fokozza. Ezt érezheti a jószág(?) is, mert - szerintem igen pofátlen módon - rögtön elfoglalta a helyemet az étkezőasztalnál. Olyan pici, hogy alig bír felkapaszkodni a székre, és mindegy neki, hogy párnán vagy csak a pőre fán, de neki ott kell szundikálnia. Én pedig ki leszek kiáltva érzéketlen zsarnoknak ha majd vacsorakor igényt fogok tartani a megszokott helyemre. Azt fogják kérdezni tőlem, hogy miért kell nekem pont ott ülni, hiszen vannak még más székek is az asztal körül. És akkor még örüljek, ha én is az asztalhoz ülhetek. Előre látom, hogy ez lesz a sorsom.

klapantius :: 15:09 :: ::

 

azé' néha néha ide is kell egy kis update. ugyebár.

aktualitás van: megint versenylázban égünk. Enikőt meghívta a régi egyesülete egy versenyre. Jövő hét végén utazunk. Ő és én.

Van más aktualitás is: Panci múlt pénteken jól elharapta a nyelvét. De olyan jól ám, hogy három öltéssel kellett neki összvarrni. Engem tüntetett ki azzal, hogy vele tölthettem az éjszakát a kórházban. Minden rosszban van valami jó, ez pedig most nagyon jó, mert egészen megváltozott az egymáshoz való viszonyunk. Új dimenziók nyíltak, ha szabad ilyet mondani.

Lizivel kapcsolatban nincsen aktualitás :-) Nem is tudom, lehet, hogy ennek most inkább örülök.

klapantius :: 13:27 :: ::

 

jó volt. nem nagyon tudom, hogy a háttérben kinek mi nyomja a lelkét, de nem is az én dolgom, meg nem is hiszem, hogy bárki is elment volna, ha nem tiszta szívvel, jóindulattal ment volna el. ezért én a magam részéről (szinte) fenntartás nélkül élvezhettem.

klapantius :: 13:50 :: ::

 

ma meg kb most jutok hozzá, hogy égre amunkámmal is foglalkozzak. majd a megírtam ezt a posztot. de lássuk, mivel is húzódott eddig az idő:

először is az iskolában tartottak fel, ahol a múlt héten elfelejtettük - de akár jó okkal el is mulaszthattuk volna - az ebédbefizetést. nagy kegyesen megengedték, hogy akkor ezen a héten fiizessem be a jövő havi pénzt. csakhogy nem tudtak visszaadni tizezresből. mondanom sem kell, a környékbeli boltokban sem. először boldog voltam, hogy kaptam két ötezrest, majd az egyiket sikerült továbbcserélnem - most figyelj: - százasokra, meg kétszázasokra. ezzel a szaladgálással elment jó húsz perc.
aztán a melóhelyen megválaszoltam egy fontos emilt, amelyben Enikő tornyászútját egyengetem,
aztán közben jött egy a brókerektől, amit szintén nem lehetett szó nélkül hagyni,
aztán egy a bankból az építési kölcsön miatt - szintén válasz ment,
aztán faxolnom kellett a csatorna használatbavétele miatt,
aztán fel kellett hívnom a tegnapi baleset résztvevőit, akik jól összetörték nekünk a Jenőkét - még jó, hogy a lányokat nem - persze a kínai nem tudta megmondani a biztosítása számát,
aztán még egy kör a brókerekkel,
és most jön a meló. Mindenesetre ha ez lyen tempóban megy tovább, akkor nehéz nap lesz. Máskor ennyi után már az ebéd szokott következni, most meg még hol van az!? Sebaj, az éltet, hogy holnap délután Enikővel kirándulunk a tatai edzőtábolrba. Holnap amúgy is egy lógós nap lesz, mert délelőtt meg oktatásra kell mennem. Csak el ne aludjak rajta! (Az tegye fel a kezét, aki nem szokott)

klapantius :: 10:53 :: ::

 
ma reggel valami valószínűtlenül nagynak tűnt a hold. viszont nem sikerült lefényképezni, ami írható a hátráltató körülmények rovásásra is - csak pár pillanatra láttam, autót vezettem közben, a telefonommal próbáltam lefényképezni (tudjuk: ez ma már nem a hülyeség jele) - de az is lehet, igen, nagyon is meglehet, hogy ufót láttam. Kérem jelentkezzenek a tünemény további szemtanúi, hadd döntsük el a kérdést!
klapantius :: 07:45 :: ::

 

erősen gondolkodunk azon, hogy megválunk a második autónktól. Nem mintha nem lenne szuper járgány a drága Jenőke, sőt nagyon szeretem. Még csak azt sem lehet mondani, hogy felesleges lenne, mert igencsak kihasználjuk. Én járok vele - egy kis suzuki alto-ról van szó - mert én csak egyedül ill. Enikővel szoktam utazni, míg Ágika sokszor mindhárom gyerkőcöt fuvarozza.
Viszont meg kell gondolni, hogy megéri-e.

A lakásunk és a munkahelyem viszonylatában - Enikő iskoláját és edzését is beleszámítva - megteszek úgy napi átlag 40 kilómétert, az hetente 200, vagyis úgy három hetente kell tankolni kb. 35 liter benzint. Akkor az mennyi pénz? Mai áron kb. alulról egy tizes. Három hétre. Akkor az egy hónapra kb. 13 ezer. De ott van még a súlyadó is (ami fogalmam sincs mennyi pénz), meg az esetenként felmerülő szervizek, amik kis autónk ifjú kora miatt még nem számtanak igazi tételnek, de néhány év múlva már erősen gondolni kell majd velük. Ezekkel együtt legyen mondjuk havi 18 ezer, de még mindig nem számoltam a kötelezővel, a cascoval, meg a törlesztőrészletekkel, amik az autó fenntartási költségeit havi átlagban 27 ezerrel növelik. Akkor az 45. Mármint ezer. Negyvenötezer. Ha viszont veszünk bérletet Enikőnek és nekem, akkor az megvan egy tizesből. Nem mindegy.

A mérleg másik serpenyőjét az időtényező és a kényelmi szempontok húzzák le. Az elmúlt egy-két nap tapasztalatai alapján - a ford szervizben van bajmegelőzési és viszgáztatási okokból - valamicskét számít ez is. Az én reggeli, autóval valamivel több mint egy órás túrám másfél körülire hízik - inkább alulról annyi, és este is kb. 15-20 százalékkal hosszabb menetidővel kell számolnom. Aztán ott van az is, hogy azért nem csak az otthon és a meló között ingázom, hanem hetente egyszer, nemsokára biztosan legalább kétszer dél tájban el kell mennem a lányokért a suliba és át kell vinnem őket edzésre. Ennek hogyanját még nem tudtuk eddig rendesen kitalálni, de el tudom képzelni, hogy ha ez BKV-val csak nehézkesen oldható meg, akkor azokon a napokon enyém a ford, és Enikő fuvarozását teljes egészében én oldom meg. Azt hiszem, hogy az ezen a téren támadó nehézségek és kényelmetlenségek egy kis tervezéssel és alázattal elviselhetővé tehetők.

Aztán pedig ott van az is, hogy autóval sokkal szabadabb, és valamivel hatékonyabb az ember, de ezt az alapjában véve önző tényezőt szembeálltom azzal, hogy nélküle viszont sokkal kevésbé környezetszennyező, akkor ezek nagyjából ki is oltják egymást. Akkor marad a döntés, hogy a költségkülönbség (kb 30-35eFt havonta) megéri-e az időtényezőből fakadó nehézségek egyszerű leküzdését. Hajlok rá, hogy nem. Asszem mostmár csak idő kérdése, hogy így döntsünk. Talán előbb még kipróbáljuk a vonatos verziót is, hogy teljes legyen a kép, és valószínűleg jól átbeszéljük néhányszor ezt az egész témát. Hajrá mi!

klapantius :: 09:26 :: ::

 

tegnap este megint - immár másodszor - begyújtottunk a kis tűzhelyben. A gyerekek is nézték, élvezték az eseményt. Lekapcsoltam a villanyt, és a tűz vidáman táncoló fényeket vetített a plattni közepén levő lyukon át a plafonra és a falra. Közben a tűz sajátos hangversenyt adott a mosogatógéppel karöltve. Érdekes volt hallgatni, ahogyan a hitech és a nagymamám korabeli eszközök egyszerre és egymás mellett dolgoznak.
Aztán később, mikor a lányok már elmentek aludni, mi meg a nappaliban sertepertéltünk, eszembe jutott hogy tegyünk almát a forró plattnira. Szót tett követett, és nem egészen fél óra múlva már a sült alma illatát élvezhettük. A magházak helyére diókat tettünk, és meglocsoltuk mézzel. És így konvergáltunk a nagyon elégedett állapothoz.
Reggel aztán arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetett volna még máshogyan csinálni ezt a finomságot: más egyéb magvakkal, vanilia fagyival vagy szósszal, karamell mázzal - de akkor már nem lett volna olyan spontán a dolog, akkor már komolyabb rákészülés kellett volna, pedig szerintem ebben éppen az volt az egyik legnagyszerűbb, hogy ilyen szimplán ilyen jó kis édességet csinlátunk.

klapantius :: 15:42 :: ::

 
ja igen, aki nem olvassa el rendesen a papírt! kiderült, hogy fejenként kell fél milkát fizetnünk, úgyhogy a duplázódás veszélye már el is múlt: alapból a duplát számlázták ki. Te, ezt én úúúgy útálom, hogy csak na! 1: miért az fizet, aki éppen elköltötte a pénzét, miért nem az, aki pénzhez utott? 2: egyáltalán minek fizetni - mi köze akárkinek is két vagy több magánszemély között létrejött üzlethez? senkinek, semminek munkája ezzel nem volt, kára nem származott, akkor mi a francot kell megfizessünk? és pláne ekkora összegeket!? hát, én kivándorlok!
klapantius :: 10:19 :: ::

 

na, a hétvégén alaposan kidolgoztam magamat. Főleg tegnap. Volt benne csákányozás, lapátolás, talicskázás, művezetés, rendrakás. ma meg fáj a tenyerem.

amúgy egy kicsit magam alatt vagyok, mert fogy a pénz. szó se róla, a tervek szerint fogy, de azért rossz látni, hogyan apad el évek munkájának a termése. ugyanakkor meg pofa be, mert a termés az nem a pénz - mert az csak eszköz - a termés a ház. szóval jó nekünk, csak momentán egy kicsit nem vesszük észre.

ja, meg a gecó demszki, kivetett ránk majd' félmilka illetéket, pedig direkt lezavartam egy pár kört a földhivatalban, hogy még azelőtt építési telekké minősíttesem a telket, mielőtt megveszem. Úgy látszik, hogy ezt mégsem sikerült mindenki számára egyértelművé tenni. Ráadásul, ha sokat kekeckedek, és kiderül, hogy nincs igazam, akkor még ennél is jobban kitolhatnak velünk, duplájára emelkedhet a fizetendő illeték összege. Szóval csak óvatosan, de azért sok követ megmozgatunk. viszont ez sem fokozza a jó hangulatomat.

klapantius :: 15:13 :: ::